Környezettudatos nevelés az óvodában!
Dancs Sándorné
Óvodapedagógus
Környezettudatos nevelés az óvodában!
Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja kimondja, hogy az óvoda biztosítson a gyermeknek változatos tevékenységet, melyeken keresztül tapasztalatokat szerezhet természeti és társadalmi környezetéről. Az óvodapedagógus feladata, hogy tegye lehetővé a környezet tevékeny megismerését.
Az óvodában a gyerekek számára olyan élményeket, tevékenységeket kell, biztosítanunk, melyek segítségével megtapasztalják, megismerik és megszeretik a természetet. Olyan attitűdöket kell bennük kialakítanunk, melyek képessé teszik őket a természet megértésére, a természet iránti felelősségérzet kialakulására. Az élményszerzésnek számtalan színtere lehet, mint pl. a fürkész sarok, az óvodakert, a séták, kirándulások, helyszíni foglalkozások, az állatkert, a vadaspark, az erdő, a mező, a vízpart Minden gyermek számára meghatározó élmény a kirándulás, a természetjárás, de ennek sokkal többnek kell lennie, mint egy kirándulásnak, egy sétának. Olyan lelkesedést kell bennük kialakítanunk, mely segítségével érdeklődéssel, fokozott figyelemmel fognak fordulni természeti környezetük felé és képesek lesznek megtapasztalni a természetet.
Az ember világképe, értékrendje tapasztalatain alapul. A gyermekkor benyomásai, élményei meghatározzák felnőttkorunk gondolkodásmódját, életmódját. Nekünk óvodapedagógusoknak hihetetlen felelősségünk van abban, hogy megfelelő tapasztalatok birtokába juttassuk a gyerekeket, hisz majd a későbbiekben általunk válhatnak környezettudatos a természettel szemben, felelősséget mutató, tenni akaró és tenni tudó felnőtté. Segítségünkkel a gyermek bensőséges kapcsolatot tud majd kialakítani természeti környezetével, képes lesz rácsodálkozni az őt körülvevő természetre. Az óvodai környezeti nevelésben megéljük és átadjuk, a környezeti kultúrát. A gyermek, miközben ismerkedik környezetével, az élőlényekkel, növényekkel és állatokkal, megalapozódik ökológiai szemlélete, összefüggéseket fedez fel, megismeri és megtapasztalja, a "minden mindennel összefügg" elvét. A holisztikus szemlélet nem igényel tudományt. A világ "megízlelése" megtapintása, játékos megközelítése közel áll az óvodás gyermekhez.
Benyomásokat szerez a természetsarok növényeiről, állatairól, az óvoda kertjéről, az erdőről, a vízpartról. Kincseket gyűjt, üres csigaházat, kagylóhéjat, terméseket, faleveleket, köveket.
Közben a pedagógus környezettudatos magatartásával, környezetbarát életvitelével követhető példát ad, melyet ő leutánoz. Ha nyitottak, érdeklődők vagyunk, a gyermek is ilyen lesz. Képes lesz rácsodálkozni a természet csodáira, fontos lesz számára, hogy titkok után kutasson, fogékony lesz a természet kínálta lehetőségekre. Megtanulja felfedezni a körülötte lévő világot, és megtanul benne tájékozódni.
A környezeti nevelés értékközvetítés, melynek során fontos feladataink vannak. Pozitív érzelmi viszonyt kell teremtenünk, a természet és a gyermek között, olyan attitűdöket, szokásrendszereket kell kialakítanunk, melyek a természet, az élőlények és az élet tiszteletében fejeződnek ki. Az attitűdöt, környezetbarát cselekvéseink és szokásaink határozzák meg. A gyermek a természettel való első találkozásai alkalmával pozitív érzelmei kifejezésére a szeretem-, nem szeretem, szavakat használja, majd megtanulja a tartalmukban többet jelentő kifejezéseket, tisztelem, elfogadom, óvom, vigyázok rá, stb. Fel kell előttük tárnunk, a természet és a társadalmi környezet értékeit. Ehhez ökológiai szemléletre is szükség van, hisz a környezet egészét kell megérteniük, összefüggéseket kell keresniük. A holisztikus látásmód segít majd megérteni, hogy a természetben nincsenek káros és hasznos élőlények, nincsenek elhanyagolható, lényegtelen dolgok. Környezetünk összetett, minden mindennel összefügg, és a legkisebb eleme is fontos.
Az újfajta szemlélethez újfajta módszerekre van szükség. Pl. projektpedagógiára, konstruktív tanulási elemekre, alapvető természettudományos módszerekre. Fejlesztenünk kell a gyerekek vitatkozó, érvelő, döntési képességét, kritikus gondolkodását. Tegyünk fel rengeteg kérdést, hagyjuk őket gondolkozni, érvelni, vitatkozni. Adjunk lehetőséget arra is, hogy véleményt mondjanak, véleményüket megindokolják, ellenvéleményüket elmondhassák. A kérdve kifejtés módszerének alkalmazásához, rendelkezniük kell tapasztalattal, ismerniük kell általános ismereteket, melyekből majd következtetéseket vonhatnak le. Adjunk mintát arra is, hogyan lehet kérdezni, milyen kérdéseket lehet feltenni egy adott témában.
Ahhoz, hogy hitelesen tudjuk képviselni a környezeti nevelést, nem kell természettudományos ismeretekkel rendelkeznünk, de jó, ha megalapozzuk biológiai, ökológiai, és természeti ismereteinket. Egy fát, egy bokrot, egy madarat megismerhetünk természettudományos módszerekkel is, de megismerhetjük más úton is. A kisgyermek esetében fontos az érzelmi megközelítés, hisz a világot érzelmein keresztül éli meg.
Elég, ha egyszerűen csak rá tud csodálkozni, ha megérinti a kezével, ha felfigyel szépségére. Már meg is ismerte, megszerette, értékké vált számára, és képes lesz vigyázni rá. Az óvónő pedig vagy legyen felkészült, vagy tanulja a gyermekkel együtt a természetet.