Farsangi népszokások, azaz téltemetés magyar módra
Soósné Balogh Judit
óvodapedagógus
A magyar néphagyományban a szokások és hiedelmek zömének szempontjából többnyire farsang vasárnapja, farsang hétfő és húshagyó kedd alkotja az igazi farsangot. A záró három napot " farsang farkának " is nevezik. Ezek a felszabadult mókázás, vagy ahogyan mondják: a fordított világ napjai. A farsang és az azt követő böjti időszak a tél végére is utal. Ennyiben a téli ünnepkör része, de már előre, a tavaszra utaló mozzanatok is megjelennek benne. Innen adódnak a határnapjai: Gergely-nap, virágvasárnap. Eleve egy ősi hiedelem hívta életre a hozzá kapcsolódó zajos mulatságokat. Azt hitték ugyanis az emberek, hogy a tél utolsó napjaiban a Nap legyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Vigalommal, alakoskodással, akarták elűzni őket.
Óvodánkban is nagy vígalom közepette ünnepeljük meg e jeles hagyományunkat. Farsangi énekekkel, mondókákkal, tánccal és bőséges lakomával mulatunk, nem feledkezve meg az alakoskodás, maskarába bújás szokásáról sem.
Farsangolás után szorosan következik a következő népszokásunk a Kiszebáb készítése és elégetése.
A magyar népszokásokban sok helyen virágvasárnap vettek búcsút a telet jelképező szalmabábu elégetésével a hosszú téltől. A palócoknál pl. virágvasárnapon került sor a kiszehajtásra. A kisze jellegzetes böjti eledel: savanyú gyümölcs- vagy korpaleves, amit télen át nagyon meguntak az emberek, és meg akartak szabadulni tőle. A leányok az előző évben férjhez ment menyecske ruháiba öltöztettek egy szalmabábot, mely a kiszét szimbolizálta. A bábot elvitték a legközelebbi patakig, és éneklés közben levetve a ruháit, vízbe dobták. Ilyenkor abból, hogy a víz a bábot hogyan és merre viszi, jövendöltek a jelen lévők férjhez meneteléről. Van azonban arra is adat, hogy a bábot elégették.
Óvodánk kertjében patak híján el szoktuk égetni a Kiszebábot. Ilyenkor a csoportok összegyűlnek a Kerekerdőben és hangos éneklés és verselés mellett tűzre vetik a Kiszebábot, s vele együtt jelképesen minden rosszat, amitől szeretnénk végre a hosszú tél után megszabadulni. Ezeket a dolgokat sokszor apró rajzok formájában rá is tesszük a Kiszére, hogy a téltemető hatás biztosabb legyen. Mindig nagy üdvrivalgás kíséri a Kiszeégetést és nagyon várják az utána következő szokásfelelevenítő játékunkat is, melynek során a Kisze hamujából egy lapátnyit 2 tégla közé teszünk és nekik efölött a füstölgő forró hamu fölött kell átugrani. A Kisze füstje állítólag gyógyító erővel bír, megtisztítja a szervezetet a benne lakó betegségek csírájától is. A gyermekek nagy bátorsággal és lendülettel ugorják át óvó kezek felügyelete mellett a parazsat és bár kissé "illatosan", de élményektől gazdagon zárják mindig ezt az örömteli napot. Az élményalapú tanulás a lehető legmélyebb információrögzülést teszi lehetővé, így óvodánkban nagy hangsúlyt fektetünk a tevékenykedésben, döntéshelyzetekben, elgondolkodtató kérdésekben és megannyi felfedezésre váró dolog motiváló felkínálásában gazdag foglalkozások, programok megteremtésére. Megannyi tennivaló és szervezés után a sok csillogó szempár jelzi számunkra a program sikerességét és a rövidke mondat, ami a legfontosabb, ami egy gyerek szájából csak elhangozhat az óvodában: De jót játszottunk ma! Igen, játszottunk, játszva tanultunk és ez így is van jól.