Pedagógus szemmel

Az óvodáskori düh kezelése

Soósné Balogh Judit

óvodapedagógus

Az óvodáskor a gyermeki önérvényesítési törekvések ideje. A gyermek feszegeti és tágítja a határait, folyamatosan keresi a lehetőséget arra, hogy kipróbálja, mi az, amit már önállóan, külső segítség nélkül meg tud csinálni, meg tud változtatni a környezetében. Az így elért sikerek mind előre viszik a fejlődésben, de csak akkor, ha az ténylegesen önálló problémamegoldáson nyugszik.

A mai kor gyermekei egy nagyon kényelmes világban nőnek fel. Azt tapasztaljuk reggelente, hogy a legtöbb gyermek autóval érkezik az óvodához, ahonnan apa-anya ölben hozza be őt az épületbe, öltözteti és minden kívánságát lesi, azonnal teljesíti. Az így nevelt gyermekek számára leszűkül ezáltal az a tér, ahol lehetősége lenne önállósági törekvéseinek megvalósítására. Pedig egy kiscsoportos gyermek már képes járni, öltözni, beszélni és kivárni is. Igen. Valóban sietni kell, valóban rohanunk az életünk után, de tegyük fel a kérdést! Miért is kaptam ezt a csöpp életet? Hogy tanítgassam szépre jóra, hogy olyan felnőtt váljék belőle, aki együttérző, segítőkész, józanul gondolkodik és eligazodik az őt körülölelő világban. Ez egy nagyon összetett feladat, mely egész életünk végéig tart. Ezért muszáj, hogy következetesen, egyeztetett stratégiát kidolgozva - és azt a gyermek nevelésében résztvevő minden családtaggal megosztva - neveljük csemetéinket, nem félve az esetleges nem tetszésüket kinyilvánító véleményüktől, hisz ez jelzi akarati fejlődésüket.

Nagyon fontos lenne belátni, hogy a felnőtt-gyermek kapcsolat, az alárendelt kapcsolat. Az irányítás egyértelműen a szülő kezében kell, hogy legyen, meghagyva természetesen a gyermek számára a választás lehetőségeit. De a nevelés főbb alappilléreit a szülő alkotja és tartja meg gyermeke számára. Ez a kapcsolati helyzet nem billenhet át, mert akkor felborulnak a családban az erőviszonyok. A gyermek átveszi a hatalmat, s ezzel megszűnik a szülőnek a modellszerepe.

Mint mindent, az érzelmek kezelését is a gyermek alapvetően az otthoni mintakövetésből kezdi el megtanulni. Azokban a családokban, ahol megvan az egészséges alá-fölérendelt, de szeretetteljes szülő-gyermek kapcsolat, ahol működik a mintakövetés, a kivárás, ott ellenőrzés mellett a gyermek el tudja sajátítani, hogy miként mutassa ki örömét, bánatát és hogyan dolgozza fel az őt ért kudarcokat. Idővel átveszi a családjában látott megküzdési stratégiákat és képes lesz azokat kulturáltan kezelni.

Azokban a családokban, ahol valami oknál fogva megbillent az erőegyensúly, ott gyakran ráhagyó nevelést tapasztalunk. Ebben az esetben a gyermek érzelmileg annyira uralja otthon a szüleit, hogy a megkezdett következetes nevelés kifullad és végül a sorozatosan bevetett gyermeki eszköztár hatására a szülők meghátrálnak és hagyják, hogy az legyen, amit gyermekük szeretne. Az ilyen nevelést alkalmazó családoktól közösségbe érkező gyermekeknek nagyon nehéz dolga van. Az otthoni nevelési stratégia miatt nem tapasztalhatták meg a NEM-et mondás, a megosztás, a késleltetés, a kivárás helyzeteit, melynek ismerete nélkül elég rögös dolog a beilleszkedés bármilyen közösségbe. Emiatt természetesen kudarcok és visszautasítások érkeznek a társak részéről, melynek társadalmilag elfogadott feldolgozása számukra akadályokba ütközik. De jó hír, hogy a problémakezelő, konfliktuskezelő készségek tanulás és gyakorlás útján fejleszthetők. Megy ez persze spontán is, de mennyivel jobb, ha ehhez mi magunk adunk lehetőséget gyermekeink számára.

Minden érzelmi töltésű helyzettel meg tudunk küzdeni, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mi is történt valójában:

Fontos a szeretetteljes közeledés, a fizikai érintés megléte, miközben beszélgetünk az aktuális érzelmet kiváltó helyzetről, viselkedésről. Megpróbáljuk a tettben az érzelmet nyakon csípni: láttam, hogy nagyon zavart téged, hogy nem állhattál be a játékba, de ... Megpróbáljuk közösen kinyomozni, hogy mit érzett abban a helyzetben .... Haragot, dühöt. Ez normális, a harag és a düh egy vészcsengő, ami jelzi, hogy nekünk valami nem jó. A gond akkor van, ha ez a vészcsengő túl hangossá válik és szétfeszít bennünket és "robbanunk". Az nem biztonságos. De vannak erre eszközök, lehetőségek, miként tudjuk meghallani a vészcsengőnket és kontrollálni a kialakult dühünket. Össze lehet gyűjteni, mik azok a helyzetek, amik szinte menetrendszerűen bekapcsolják a haragot, hogy erre fel lehessen készülni.

Beszélgessünk arról is, milyen jelekből vehetjük észre, ha beriasztott a vészcsengőnk. (megfeszül az izmunk, pirosabb lesz az arc, szaporább a légzés, izzad a tenyerünk, megfájdul a fejünk).

Gyakran nem figyelünk eléggé a testünk jelzéseire és ezért indul el bennünk egy frusztrációs folyamat. Ennek tudatosítására jó kis játék az ingaóra:

• Álljunk egyenesen, mintha ingák volnánk, és kérdezzük meg a testünket mire van szüksége! Én is csinálom veled, figyelj! Ha a válasz igen, az inga előre dől, ha a válasz nem, az inga hátra dől. Kezdhetjük?

• Ennél valamit, testecske?

• Innál valamit, testecske?

• Pihennél picit, testecske?

• Mozognál picit, testecske?

• Ölelnél picit, testecske?

• Fáj valahol, testecske?

Ha tudatosabban figyelünk a testünk jelzéseire, akkor már a kudarcaink egy részének okát ki is iktattuk

Fontos arról is beszélni a gyermekkel, hogy mit tudunk tenni akkor, ha a vészcsengőnket nem halljuk és hírtelen betoppan az a bizonyos robbanás. Ehhez is készíthetünk egy csokor ötletet és azokat az otthonunk biztonságos érzelmi légkörében be tudjuk gyakorolni.

Ennek az új készségnek az elsajátítása mindenképp időt és türelmet igényel, így bízzunk gyermekeinkben, hogy képesek választani, dönteni, csak adjunk ehhez sok lehetőséget és kudarcaik ellenére is mindig biztassuk őket, kitartóan gyakoroljunk velük és tanítgassuk őket az életre.

Forrás: Siribuuu.com

Március 15-ei ünnepünk óvodás szemmel

Az óvodai nevelés országos alapprogramjában megfogalmazott törvényi változások egyértelműen kimondják, hogy az óvodában nagy hangsúlyt kell fektetni a gyermekek hazafias nevelésére. Ez így talán eltúlzottnak hangzik, ha nem ismerjük, hogy mi is rejtőzik a törvénybe iktatott szavak mögött. Sok szülő jogosan kérdezhetné, hogy mi értelme van nemzeti ünnepeink megünneplésének az óvodában. A gyerekek nem értik, nem tudják felfogni, akkor miért ünnepeljük március 15-ét? Van-e így értelme óvodás korban felébreszteni a nemzeti öntudatot? Ezek a komoly szavak és kifejezések a gyermekek óvodai életében belesimulnak abba a környezetbe, amely lehetővé teszi a számukra addig ismeretlen, új információk befogadását. Ez a környezet pedig nem más, mint a varázslatos játék. Egy új téma megismertetésénél, információegyüttes átadásánál meghatározó szerepet tölt be a környezet, a választott tevékenységek, játékok sorozata, a használt módszer- és eszköztár. Már bölcs elődeink is megmondták, hogy a gyermekekkel mindent meg lehet ismertetni, de csakis a maguk értelmi befogadási szintjén. Az óvodás korú korosztálynak ebből a fontos ünnepből nem a véres ütközetekről, csatákról kell mesélnünk, hanem az itt élő emberekről, az érzéseikről. Arról, hogy nem nyugodtak bele abba, hogy igazságtalanul bántak velük, s ez ellen hajlandók voltak valamit tenni is. Kiállni azért, ami sok ember számára fontos, megválogatni ehhez a szavakat, eszközöket, nem könnyű feladat. Még akkor is, ha az elgondolás nem mindenkinél vált ki lelkesedést. Szükséges hozzá nagy adag bátorság, hogy az első nehézségek után ne adjuk fel, hanem küzdjünk az igazunkért. Kitartóan! A kicsik pont ilyen dolgokkal szembesülnek az életben is, hisz az őket körülvevő világ sokszor elég félelmetes arcát mutatja feléjük. Bátran megvédeni az igazukat úgy, hogy eközben ne tiporjanak el másokat bizony bátorságot kíván a mai kor fiataljaitól is! Valamit kitalálni, megszervezni, elkészíteni, az elejétől a végéig véghezvinni nem kis kihívás egyetlen kor gyermekének sem. Az óvodai foglalkozások korszerű tanulási stratégiái a kooperatív technika, valamint a projekt módszer erre készíti fel az óvodásokat. Gondolkodj, ötletelj, szervezz, alkoss nyugodtan! Én itt leszek, ha szükséged lenne rám. Megsegítelek, hogy bátran tovább tudj menni az utadon, hogy elérd az általad kitalált és hőn áhított célt! Eközben láthatatlanul fejlődnek értelmi, testi és szociális készségei, köztük a nemzeti öntudata és az erkölcsi értékrendszere is. Intézményünkben egyre többször szervezünk már óvodai szintű projekteket, melyben az adott ovi minden csoportja részt vesz. Ilyenkor egy projektterv készül, melyet minden csoport a maga képére formál, kiegészíti azt tevékenységekkel, különböző műveltségi tartalmakkal, mégis a cél és az eredmény ugyanaz: nemzeti öntudatára ébredő, vagy abban egyre jobban megerősödő gyermekek, akik szívük mélyén érzik a Magyar nemzethez fűződő gyökereiket, mely alapot biztosít identitástudatuk fejlődéséhez. Ha az egészet a játék oldaláról tekintjük, akkor ez a hazafias nevelés már nem is hangzik annyira idegenül, mert bebizonyosodik, hogy eddig is jelen volt ez gyermekeink életében, jobb esetben már a családi nevelés keretein belül. Bizonyára mindenki ültette már térdére e jeles napon gyermekét, höcögtette, lovagoltatta, kerültek ki már gyermeki kezek alól szépséges csákók és zászlók, melyek talán ünnepi helyszíneket díszítettek. Sok-sok énekünk versikénk szól ebben a témában, melyet - ha sikerül a gyermekeinket érzelmileg megérintenünk a témával - úgy szívnak magukba, mint a szivacs a nedvességet. Mint minden, ez is csak tálalás kérdése. Ha felfedezésekre váró, nyitott szívű, nyiladozó értelmű és mindenre kíváncsi gyermekeink érzelmét meg tudjuk ragadni a téma feldolgozásának választott technikáival, tevékenységeivel, akkor óvodásaink részéről az aktivitás előre borítékolható. Egy aktív gyermek személyisége minden rezdülésével vesz részt a felkínált tevékenységekben. Az így megszerzett információk mélyen, élményalapon rögzülnek, a vele együtt megszülető érzelmek pedig szinte beleégnek a gyermeki lélekbe, formálva annak minden egyes részletét, beleértve a nemzeti öntudatot is. Tanulunk? Nemzeti ünnepünket ünnepeljük? Micsoda súlyos szavak! Nem, mi csak játszunk, megéljük a mindennapjainkat, és jól érezzük magunkat.

Szubjekt: HA

Holczhauser Zsuzsanna

óvodapedagógus

mentálhigiénés szakember

Ami fontos számomra, az nekem érték. Minden, ami fontos, az vagyok én, az az én értékrendem. És gyermekem figyel engem, másol, és neki is az válik fontossá.

- Ha azt látja, hogy csakis és egyedül nekem lehet igazam, és mindegy, hogy milyen erőszakkal győzöm le a másikat (lehet, hogy ordítani fogok?) Akkor bizony az erőszak mintáját fogja követni és lehet, hogy nem csak szavakkal.

-Ha nekem fontos, hogy magam körül rendet tartsak, a gyermekemben is elültetem ezt az igényt. Ha nekem fontos, hogy ne csak a környezetemet, hanem önmagamat is rendben tartsam, mossam a fogam, ápoljam a testem, figyeljek az öltözködésemre, másolni fog engem, neki is fontossá fog válni.

-Ha azt látja, hogy csak akkor vagyok jól, ha perpatvar van körülöttem, neki is ez lesz majd a megfelelő.

-Ha azt látja tőlem, becsületes vagyok, ha vállalom a tévedéseimet, ha tisztelettel beszélek az emberekkel, legyen az eladó a boltban, vagy az elvált házastársam, akkor majd ő is így fog tenni.

- Ha azt látja, hogy szeretem magam, nem pocskondiázom az arcom, a testem, ha nem bántalmazom magam naponta különböző lehúzó kritikákkal, akkor ő is szeretni fogja magát.

- Ha azt látja, hogy szabad tévedni, hibázni és a hibáinkból tanulni, akkor ezt magáévá teszi, és nem fél majd megszólalni, kísérletezni, kérdezni.

- Ha azt hallja, hogy szépen beszélek, nem használok trágár szavakat, ő is választékosan fog majd beszélni.

- Ha odafigyelek rá, amikor kérdez, hozzám szól, akkor majd ő is figyelmet szentel nekem és másoknak is.

- Ha azt tapasztalja, hogy bátran vállalom a hibáimat, még akkor is, ha annak következményei lesznek, akkor majd ő is el meri mondani, ha hibázott. Ha azt látja, hogy a hazugság az életben célra vezetőbb, akkor ezt választja majd.

-Ha azt látja, hogy meghallgatom a másik véleményét, tisztelem, nem vágok a szavába, sőt, lehet, hogy nem is nálam van az igazság, akkor majd ez lesz a minta.

- Ha azt látja, hogy kiállok magamért, mert pontosan tudom, hogy igazam van, akkor majd ki tud állni a maga igazáért is, bármilyen nehéz lesz, mert látta, hogy én is megteszem minden egyes alkalommal, amikor erre szükségem van.

-Ha azt látja, hogy merek szeretni, gyengéd lenni, ha nekem fontosak az emberek, a családom, a barátaim, neki is az lesz.

-Ha azt látja, hogy fontos az adott szavam. Ha megbízható vagyok. Ha csak ígérek, de nem lesz belőle semmi. Ő is ezt fogja tenni.

- Ha azt látja, hogy kitartó vagyok, még ha nem is mindig könnyű, ezt választja majd.

És természetesen létezik, még rengetek érték, amit egy ember képviselhet. Vallási értékek, családi értékek, egzisztenciális értékek, a pénz, mint érték, a hatalom, mint érték. Azért még ide sorolnám a pontosságot, szavahihetőséget, türelmet..., folytathatnám, csak tartok tőle, hogy elfogy a türelmük.

A mese és még valami...

Mátyásiné Kelemen Ágnes 

óvodapedagógus

Az idei tél eseményei a szokásos mederben zajlottak óvodánk csoportjainak életében: az elmúlt nagy ünnep boldogságában tündököltünk még, készülődtünk a farsangi mulatságra, a majdani téltemetésre, ám egyszer csak egy merőben szokatlan esemény történt. Az intézményvezetőnket felkereste a szigethalmi Édesanyák Klubjának vezetője, Bucsi Ani néni egy felajánlással, miszerint a nagymamák egy kis csokra szívesen olvasna mesét a gyerekeinknek. Izgalommal töltött el bennünket, felnőtteket is a várakozás, a találkozás a tüneményes nagyikkal. A mesélő mamák jöttek is rendületlenül, heti két délelőtt élvezhettük a társaságukat. Csoportjainkban a gyerekek nagy szeretettel fogadták őket és egy-egy mesehallgatást követően izgatottan tették fel a kérdést, hogy mikor lesz legközelebb, mikor mesél a MAMA újra. Igen, csupa nagy betűvel: MAMA... Ezek a nagyik, míg meséltek, kicsit mindannyiunk mamája voltak, legyen az felnőtt vagy gyerek, mert bizony rohanó világunkban néha messzebbre sodor az élet a saját szeretteinktől az idő hiányában, vagy a távolság miatt, és ezt egy kissé feledtetve velünk dédunokák és unokák voltunk ezeken a délelőttökön. A hónapok teltek, elérkezett a búcsú ideje. Búcsúztak a mamák tőlünk és búcsúzásra készülődtek a kirepülni készülő nagyjaink. Ezek a nagymamák, akiket megismerhettünk e félév alatt, oly annyira aktívak, hogy az óvodánkból ballagó gyerekeknek még tarisznyákat is készítettek az útravalók számára. Köszönjük az Édesanyák Klubjának, a szupernagyiknak, hogy itt voltak, meséltek, és ilyen aktív részesei az óvodai életünknek is!

Így tedd rá!

Farkas-Ván Andrea

óvodapedagógus

Magyarországon az Így tedd rá! program vezető szerepet tölt be a népi játékok, néptáncmódszertan terén. A program kitalálója, vezetője és lelkes terjesztője Balatoni Katalin diplomás néptáncpedagógus.

A pedagógus e program által eszközöket, ötleteket, lehetőségeket kap arra, hogy a tánc élmény legyen a gyermekek, illetve önmaguk számára.

A program lényege: "Nem a tánctanulás kerül előtérbe, hanem azok a játékos, fejlesztő tevékenységek, amelyek alapjai a tánctanulásnak, a lelki és szellemi motivációnak. Aki így tanul táncolni, annak elég ránézni az arcára, ott láthatjuk az örömöt, a felszabadultságot, a lelkesedést és az élményt." /Lévai Péter-mesterfokú néptáncpedagógus/

Az országos Óvodai Nevelési Programban is nagy hangsúlyt fektetnek a hagyományápolásra, -őrzésre az óvodai élet mindennapjaiban. A magyar néptánc és népi játék végtelen lehetőséget ad a gyermekek készség- és képességfejlesztésére, kiemelten a táncos mozgáskészség fejlesztésére. A népi játékok és népdalok komplex ismereteket közvetítenek.

Első lépésként az alapmozdulatokat sajátítják el a gyermekek, mint a járás, ugrás, futás, melyekből majd kialakul a tánc.

A módszer többféle eszközt alkalmaz, mint pl. tulipán, dió, korongok, ugrókötél, ugróiskola, similabda, gumi, melyek a táncos mozgáskészség fejlesztését szolgálják. Az eszközökkel változatos térformákat lehet létrehozni, melyekkel a táncos, játékos feladatok változatosabbá tehetők. Négy színen - és azok variánsain - alapuló, feladatkövetéses utasításokat használ. (sárga, kék, zöld, piros)

A program kitűzött célja a táncos mozgás alapozása, az erre irányuló feladatok segítségével, valamint a közös élmény. Fontosnak tartja, hogy a gyermekekben alakuljon ki a magyar néptánc iránti szeretet. Az elsajátított játékokat pedig az év folyamán társaikkal kedvük szerint szabadon játszhatják.